We are here

- Hát itt vagyunk! - álltam a kopott ajtó előtt, egy belvárosi bérházban jobb oldalamon, a kezemet szorítva életem szerelme, a bal kezemben pedig a poggyászom. Kinyitottam az ütött kopott ajtót és ha nem tornyosultak volna mögöttünk a csomagjaink hátra léptem volna párat. A lakás olyan volt mint az ajtaja, ütött-kopott és fura szaga volt, de jobban szemügyre véve egészen jól nézett ki annak ellenére, hogy néhol hagyott kivetni valót maga után.
- Gyere! - lépett be a lakásba Kevin és biztatóan rám mosolygott. Megragadtam egy nehéz bőröndöt és magam után vonszolva bementem a lakásba.
Néhány fordulóval behordtunk minden bőröndöt, dobozt és zsákot majd lehuppantunk a kanapéra. Körülnéztem: dobozok hevernek minden fele és hatalmas a kosz. Az előző lakó valószínűleg nem szívesen takarított. Megjegyzés magamnak: keresd elő a takarítós dobozt!
- Rendbe hozzuk - mosolygott rám Kevin mikor észre vette kétségbe esett arcomat.
- Tudom, tudom - bújtam oda hozzá - De sok munkánk lesz és már most fáradt vagyok.
- Hát... Aludni nem tudunk - nevetett fel - Egyenlőre nincs ágyunk se!
Felpattantam és mint egy őrült elkezdtem pakolni, először a szekrények darabjait szedtem elő, majd Kevinnel összeállítottuk. Ezután előkerestem egy bőröndből a ruhák egy részét ess bepakoltam.. Ezt így folytattuk egészen éjfélig. Fáradtan huppantunk a kanapéra ugyan úgy mint délelőtt ám mostmár határozottan otthonos volt az egész lakás. Az apró konyhát miután felsúroltam és illatos vízzel feltöröltem berendeztük csinos, krém színű bútorokkal, egy kis asztallal és két székkel. A konyhából nyílt a nappaliként funkcionáló szoba ahol a régi kanapéval szemben volt a tévénk és egy kis dohányzó asztal. Innen három ajtó nyílt , az első kivezetett az előszobába ahol egy cipősszekrény és egy fogas volt. A másik ajtó a halvány kék fürdőbe vezetett míg a harmadik a hálószobába.
 - Nagyon jó munkát végeztél - ölelt át Kevin és egy puszit nyomott a homlokomra.
 - Hat örülök hogy végeztünk - mosolyogtam - Szerintem a szomszédok is! - jutott eszembe az egész napos fúrás és kopácsolás valamint hogy legalább ezerszer használtam a szemétledobót, ami minden egyes alkalommal furcsa, zörgő, gyomorkorgás szerű hangot hallatott. Valószínűleg Kevin ezen nevetett magában, mert furcsa módon o értékeli a humorom, de most fáradtságtól gyötörten csak egy halvány mosoly suhant át az arcán. Puszit nyomtam az arcára majd kilöktem magam a kanapéból ami ugyan erőszakosan próbált visszahúzni, de erőt vettem magamon és a fürdő fele vettem az irányt.
Miután lemostam magamról az egésznapos dzsuvát és izzadságot jó kedvűen bújtam bele Kevin egyik pólójába, ami most pizsamaként szolgál a számomra, visszahúztam kezemre a jegygyűrűt amit fürdés előtt levettem és kislattyogtam a nyitott szemmel alvó szerelmemhez.
 - Meccs? - bólintás - Juventus Galatasary? - újabb bólintás - Juve vezet? - bólintás - Elveztem a beszélgetést, de sajnos édesanyám elvárja hogy kettő óra előtt otthon legyek, így itt kell hagynom Kegyed társaságát. Örültem a csevejnek, a legjobbakat! - mondtam olyan hanghordozással ahogyan a Jane Austin regényekben beszelhetnek, majd belibegtem a halóba.
 Meg a kislámpa fényénél előszedtem a fiókból a listámat és mosolyogva húztam le róla a "Közös lakás" pontot. Miután szemügyre vettem a többi pontot gondosan, a hajtásvonalak menten visszahajtogattam a lapot és elraktam a fiókomba.
 Mikor legközelebb felébredtem Kevin mar a hátam mögött szuszogott, így odafordultam, adtam kiszáradt szájára egy puszit és én is visszaaludtam.